A választ részletezni kell.
Az onlájn szerencsejátékszolgáltatók által kínál játékok gazdasági értelemben 3 csoportba oszthatók:
- a nem a ház elleni játékok,
- a ház elleni játékok matematikailag modellezhető alcsoportja,
- a ház elleni játékok matematikailag nem modellezhető alcsoportja.
A nem a ház elleni játékok azok, melyekben a “ház” (azaz az onlájn szolgáltató) nem vesz rész játékosként, azaz csak szervező. Ilyen pl. a póker és a bingó. Mindkettőben a játékosok kizárólag egymás pénzét nyerik el, a terem nem ad semmit, azaz nincs kockázata.
Ezekben a ház haszna onnan származik, hogy a befolyt összegből egy részt lecsíp jutalék címén. Pl. egy átlagos, szabványos 10 dolláros pókerversenyen a 9 résztvevő befizet összesen 90 dollárt, viszont a nyereményalap csak 80 dollár, azaz 10 dollár a terem jutaléka. Készpénzes játékokban meg minden egyes potból lekerül egy adott százaléknyi összeg (jellemzően 1-2 %, de ez maximalizálva van).
Azaz a terem nem kockáztat semmit, ezért nem kapcsolódik semmilyen érdeke a csaláshoz, hiszen neki mindegy ki nyer: a jutaléka minden esetben ugyanaz az összeg lesz.
Azaz ezekben a játékokban a terem – minden erre vonatkozó összeesküvéselmélet ellenére – nem csal.
A ház elleni játékok matematikailag modellezhető alcsoportjához azok a játékok tartoznak, ahol a terem játékosként résztvesz és saját pénzt kockáztat, ilyen pl. a blackjack és a rulett.
Ezen játékok azonban eleve úgy vannak kitalálva, hogy hosszú és középtávon mindig a terem nyer. Pl. az európai rulettben a kaszinó esélye kb. 3 %-kal nagyobb a játékosokénál. (Az amerikaiban ennek a duplája nagyjából.) Ez az összeg hatalmas nyereséget jelent egy nagyobb forgalmú terem esetében.
Nincs miért csalni tehát, a csalásmentes játék esetében is a terem oldalán van a matematika.
Igen, rövid távon vesztes lehet a terem, de ez már középtávon kompenzálódik. S persze ott van minden kaszinó fő fegyvere a rövid távú veszteség ellen: a tétmaximalizálás. Nagyon-nagyon kevés kaszinó van a világon, ahol korlátlanul lehet tétet tenni.
A ház elleni játékok matematikailag nem modellezhető alcsoportja a sportfogadás. Ez az egyetlen játéktípus, ahol akár hosszú távon is veszteséges lehet egy terem. Ezért ez az egyetlen eset, ahol a szolgáltatók valóban csalnak, persze ez sem csalás jogilag. Egyszerűen a termek folyamatosan vizsgálják a sportfogadó játékosok eredményeit, s a nagyon sikeres játékosoknál (akik profik a sportban, s képesek jól megjósolni egyes eredményeket) a megtehető tétet maximalizálják, jellemzően akár nevetséges mértékben is. Láttam eseteket, ahol 1 dollárra volt maximalizálva a tét. A cél: az ilyen sikeres játékosok ne tudjanak nyerni, azaz fejezzék be a fogadást az adott teremnél.
A fordított csalás esete, azaz a csaló játékos esete más kérdés. Itt minden terem (legyen az onlájn vagy offlájn) komoly erőket használ minden csalás kiszűrésére. Minden onlájn teremnél van csalásellenes osztály – ahol én dolgoztam, ott három ilyen osztály is működött: egy a pénzügyi csalásokra, egy a játékbeli csalásokra, s egy a jogosulatlan előnyökre.
Mindegyikre egy-egy példa:
- pénzügyi csalás: pl. amikor más személy bankkártyájával fizet be valaki, vagy a sajátjával, de aztán letagadja a befizetést és visszaköveteli a pénzét (chargeback),
- játékbeli csalás: ez tipikusan a pókerben fordul elő, pl. több játékos összebeszél egymással és ismerteti egymással saját lapjait, vagy robotjátékos használata egy játékos által, vagy pl. direkt vesztés a másik játékos számára való pénzátadás céljából,
- jogosulatlan előny: ez a leggyakoribb, ennek fő alakja a csak egyszer felvehető kezdőbónuszok többszöri felvétele hamis személyazonosságok felhasználásával.
Természetesen nincs lehetősége egyetlen teremnek se arra, hogy minden csalást kiszűrjön. De a csalások 99 %-át gyorsan kiszűrik.
No comments:
Post a Comment